A 830 fős kis település már az őskorban is jelentős település volt, különösen a bronzkorban, amelyet az ásatások során előkerült számtalan lelet is bizonyít. Eredete visszanyúlik az Árpádkorba. A község határában 1241-ben zajlott a magyar vereséggel végződő muhi csata. Magát a falut először 1280-ban említik egy itteni lakója Chech-i Leusták fia Rophoyn özvegyének nevében.
1281-ben Ákos nemzetségbeli Ernye bán fiának Istvánnak birtoka, aki ekkor a birtoka mellett levő halastavat a Miskóc nemzetségbeli Panyit bán fiaira hagyta.
1319-ben Károly Róbert király a környező községekkel együtt - a Miskóc nemzetségbelieket hűtlenségük miatt megfosztotta birtokaiktól - így a nemzetség itteni tagjait is, és birtokaikat ugyancsak Debreceni Dózsa kapta, de 1320-ban megváltoztatva szándékát és a falut az Aba nemzetségbeli Marchardus fia Mihálynak (az Aszaly család tagjának) adta cserébe.
1332-ben a pápai tizedjegyzék említette Szent Jakabról elnevezett templomát is, akinek papja a tizedjegyzék szerint 12 garas pápai tizedet fizetett, mely ekkor legtöbb volt e vidéken, ami arra utal, hogy már ekkor népes község lehetett.
A XIV. században a Zsaluzsányi család birtokos itt. E család egyik tagja, Pósa fia Miklós - Gridol István mellett - Borsod vármegye alispánja is volt. E Pósáról, mint kiemelkedő személyről kezdte aztán a család magát Pósának nevezni. Jelentős család lettek: Csécsi (de Csécs) Posafi András és Mihály Zsigmond királytól pallosjogot is nyertek.
A község Csécsegyházának nevezett részén, ahol a templom is állt a Perényiek voltak birtokosok.
A XV. században csécsi birtokrészére a Kapy család új adományt nyert Zsigmond királytól. Ekkortájt jelenik meg új birtokosként a Herencsényi család is, de rövidesen Herecsényi István utódnélküli halála miatt a birtok újból visszaszállt a királyra, később ezt a birtokot Bornemissza György és Nebojszai Balogh Gergely kapták meg.
Bár még Csécs (Chech) elnevezés az általános, a XVI. század végétől kezdve az összeírások és jegyzőkönyvek mindinkább a Nagy Chéch alakot és elnevezést kezdik alkalmazni, csak úgy, mint a XVII. században, ekkor a település neve a Nagy Chiechy, illetve Nagy Chech alakban lelhető fel.
A török nem kímélte meg Nagycsécset sem, 1546-ban teljesen elpusztította, majd behódoltatta. Tekintve, hogy az erdélyi fejedelem is birtokos volt itt, enyhén bánt a községgel és adóját nem emelte, melynek köszönhetően a község lakosai hazatelepültek.
A XVII. században a Fáy és a Szirmai családok voltak a birtokosai. A XVIII. század mozgalmas időszak volt a település történelmében. A község jellege ekkor evangélikus volt, s mellette lakosok között a református és római katolikus egyháznak is voltak hívei. Ebben az időben Dőry András volt a földesúr. Később, ennek a századnak a folyamán az evangélikusok száma teljesen leapadt, csak úgy, mint a reformátusok és a község római és katolikus lett.